Amikor a 2007/8-as tanév elején a dékáni vezetés a dékán javaslatára elhatározta a pécsi orvosképzés megindulása 90. évfordulójának megünneplését, azt annak a jegyében tette, hogy ezzel előkészítse a centenáriumot annál is inkább, mert a 2017/18-as tanév kettős évforduló lesz egyetemünkön és karunkon: a középkori pécsi egyetem, a Studium Generale Quinqueecclesiense megalapításának (és egyúttal a magyar orvosképzés megindulásának) 650. évfordulója lesz szeptember elsején (ez a nap 1992. szeptember elseje óta a város ünnepe is), a II. félévben, április 14-én pedig az újkori pécsi orvosképzés centenáriuma (ennek előkészítésének fogható fel a dékáni lánc 2007-ben felírt, Németh Péter Senecától választotta – csaknem 2000 éves – jelmondata is: “Quidquid agis, prudenter agas et respice finem”).

Mint Olvasóink előtt közismert, az 1912. évi XXXVI. törvénycikk-kel Pozsonyban 1914 őszén megalakított harmadik magyar tudományegyetem Erzsébet (1837-1898) királyné (1867-1898) nevét viselte. A csak jogi karral indult egyetemnek 1918 tavaszán alakult meg a bölcsészeti (március 17-én) és az orvosi (április 14-én) fakultása. Az ekkor klasszikusnak tekintett négykarú egyetem az ősi koronázó városban nem jöhetett létre az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása miatt. Sőt az Erzsébet egyetemnek a fővárosba kellett menekülnie 1919 nyarán (a jogi kar kivételével), ahol csaknem fél évtizedet töltött. Az egyetem jogi, bölcsész és orvosi kara 1923-ban érkezett a Mecsek-aljára (ekkor, 1923 őszén alakult meg az Erzsébet negyedik fakultása, az evangélikus hittudományi, Sopronban). A parlament és a kormány döntése (az 1921. évi XXV. törvénycikk) értelmében az Erzsébet egyetem csak ideiglenesen nyer elhelyezést Pécsett (az orvosi kar felsőbb, ún. klinikai évfolyamai számára a szükséges feltételeket csak 1924 őszére tudták megteremteni).

Jóllehet az Erzsébet tudományegyetem csaknem negyed századot töltött ezen a néven a városban (a korabeli egyetem vezetői és tanárai – olyan professzorok, mint Ángyán János, Entz Béla, Ernst Jenő, Fenyvessy Béla, Környey István, Lissák Kálmán, Melczer Miklós – tiltakozása ellenére 1947 őszén az Erzsébet név használatát a kormány tovább nem engedélyezte), az egyetem névadójának nincs köztéri szobra (több tucat mai magyar helységben van).

Reméljük, amire ez az írás megjelenik, a címben jelzett kérdőjel kiegyenesedhet: a szobor felállítására tett erőfeszítések irreverzíbilissé válnak. Erre a biztosítékot abban látom, hogy olyan sokan nyújtottak önzetlen segítséget, mint a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, dr. Bereczky Lóránd és olyan munkatársai, mint Prokai Gábor és Tóth Antal osztályvezetők, továbbá Sós Katalin és Szatmári Gizella művészettörténészek, valamint a posztamens tervezője, Pál László Csaba építészmérnök. Ez a segítség nemcsak abban nyilvánult meg, hogy az MNG birtokában lévő egyetlen eredeti Stróbl szobrot rendelkezésünkre bocsátották, hanem abban is, hogy megkeresték azt az öntőmestert,   Bartha Jánost, aki rendkívül méltányos áron (lényegében a bronz áráért) elkészíti – a fent írt művészettörténészek felügyelete mellett – a szobor tökéletes mását. Az egyetem részéről Colin Foster, a művészeti kar dékánja, valamint Turi Gábor épületszobrász vett részt szakértőként a szobor elhelyezésének előzetes tervezésében.”

Benke József

Forrás: Orvoskari Hírmondó 2008. március 6.p.

 

  „(…) Stróbl Alajos szobrászművész újraöntött „Erzsébet királyné” mellszobrának felavatása

Az ünnepi műsort a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar, Pécs 2010 EKF Nagykövete adta Neumayer Károly vezényletével.”

Póla József főosztályvezető, Gábriel Róbert, a PTE rektora és Németh Péter, a PTE ÁOK dékánja leleplezik a szobrot. (Fotó: Mánfai György)

 

 

 

Az Orvoskari Hírmondó legutóbbi, 2008 márciusi számában azt a reményünket fejeztük ki, hogy a pécsi orvosképzés megindulásának 90. évfordulóján, április 14-én állni fog az ún. központi épület előtti parkban az egyetem egykori névadójának, Erzsébet királynénak szobra.

Emlékezetes ünnepség keretében Németh Péter dékán –Gábriel Róbert rektor úrral és Póla József főosztályvezető úrral együtt – leplezte le április 12-én néhány száz főnyi közönség és az alkotó, Liptóújvári Stróbl Alajos leszármazottainak jelenlétében a gránit posztamensen álló szobrot. Megtisztelte jelenlétével ünnepségünket – mint hivatalos szigilluma mutatja – az Universitas Comeniana Bratislavensis MCMXIXI orvosi karának dékánja és az általa vezetett küldöttség is.

(… ) Az Erzsébet királyné szobor felállításával legalább fél évszázadot késtünk, hiszen a városban annak ellenére nem volt ilyen köztéri műalkotás, hogy Pécs egyeteme 33 éven át az ő nevét viselte. Hogy a pécsi emberek és a tágabb térség véleménye egyetértő (lehet) erről a „jóvátételről” – a „kishitűek” mindig „félénk” álláspontjával szemben –, azt már az első héten több Erzsébet királyné és Ferenc József relikvia felajánlása is mutat(hat)ja. Egyáltalán nem mellékesen megjegyezve: orvoskarunk és -egyetemünk mindig is ápolta ezt az emléket. Bizonyítják ezt a régi, 1920-30-40-es évekbeli rektorok és/vagy dékánok tartotta   Erzsébet napi megemlékezések mellett az Erzsébetet ábrázoló plakettek és márványszobrok (egy carrarai márványból készült mellszobor és egy – valahova eltűnt – ugyancsak carrarai márványból készült ülő Erzsébet szobor). De mutatja ezt az a kemény harc is, amelyet orvoskarunk professzorai – Ángyán Jánostól Ernst Jenőn át Szentágothai Jánosig – folytattak 1947 őszén az Erzsébet név megmentéséért. Bizonyítja a Nagy Lajos király létrehozta középkori pécsi Studium Generale Quinqueecclesiense alapításának 625 éves évfordulóján, 1992-ben létrehozott múzeumunk megannyi   relikviája (köztük az egyik legnagyobb magyar szobrász, Zala György akadémikus csodálatos Erzsébet királyné és Ferenc József szoborpárja). Ezt bizonyítja Bauer Miklós rektor javaslata 1994-ben a pécsi Erzsébet Orvostudományi Egyetem név felvételére, továbbá ezt a Bellyei Árpád rektor által az Erzsébet királyné meggyilkolása (1898. szeptember 10.) centenáriumára kiadatott, „Az Erzsébet tudományegyetem rektorai és dékánjai” c. kötet is. (…)

 Kertész László igazgató – Képző- és Iparművészeti Lektorátus – a szobor posztamensének helyét, annak jellegét és nagyságát tervezte meg. A posztamenset Turi Gábor készítette, Pál László Csaba a szobor építész-kiviteli tervét, Bartha János (Herceghalom) öntőmester a szobrot készítette el.

Írta: Benke József 
Fotó: Rodler Miklós”