Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első pályázat eredménye

2011.02.10

 

AZ ERZSÉBET-SZOBOR PÁLYATERVEI.
 
Az Erzsébet királyné szobrára érkezett pályaműveket folyvást nagy közönség nézi a Műcsarnokban. Látszik, mily nagy az érdeklődés. A kegyelet és műérzők mellett még egyéb is foglalkoztatja a nagyközönséget ép úgy, mint a művészeket és szakembereket. A mikor a pályázat már eldőlt, akkor vetődik föl egy új kérdés, a mi a pályázat föltételei közé nem is tartozott, de egy pár pályázó mű nagyon elevenen fölveti. Mind többet beszélnek arról, hogy a királyné emlékét oly monumentális mű örökítse meg, mely egészen átalakítsa azt a helyet, a hová szánták. A szoboremelés összekapcsolódott a városrendezéssel, mert Zala és Stróbl tervei nyomán most már valóságos városrendezésről hallani, a budai vároldal beépítéséről, és a szobor olyan építészeti kiképzéséről, hogy a Duna túlsó partjáról a pestiek is gyönyörködhessenek benne.
A pályázatot újra kihirdetik, s előre is nagyon vitás, vájjon a föltételek közé ne vegyék-e föl a monumentális jelleg olyan hangoztatását, mely valóságos építészeti megbízatást foglalna magában az alagút fölötti hegyoldalra nézve. Sokan megszerették azt a gondolatot, hogy a szobor ne a budavári Szent-György-tér számára készüljön, hanem az egész város számára. Ez úgy volna lehetséges, a mint Zala és Stróbl tervezetei mutatják, ha messze magasló és nagy kiterjedésű építkezések veszik körül a szobrot. Vannak azonban elegen, a kik a Szent-Györgytérre szánt szobor mellett akarnak maradni. Úgy tetszik, hogy a nézetek harczba keveredtek egymással. Elég érdekesek az okok és felfogások mindkét részen. Vonzónak találják az ötletet, hogy a lánczhíddal szemközt a budai hegyoldalra nagy lépcsőzet vezessen föl, ez vigyen a királyné szobrához, a királyi palota előtti térségre. Költség van rá, mert' a másfél millió koronát a szobrász maga úgy sem birná fölhasználni. Ez ellen felhozzák, hogy a királyné szobra és a hegyoldal kiképzése két különböző dolog. Építsenek lépcsőzetet, Elhoz azonban nem szükséges okvetetlenül a szoborbefejezés. A szobor álljon a téren, s ne kívánják, hogy a lépcsőzetet nézve hátat fordítson a Szent-György-térnek, különben mért állítanák oda. Arról volt szó eddig, hogy Erzsébet királyné emlékét szobor hirdesse; ha épülettel akarták volna hirdetni, akkor valamely intézetet, vagy árvaházát emelnek. Az is figyelembe veendő, hogy a kettős feladatnál nem egyenlő szobrászati és építészeti erők találkozhatnak össze. Kaphatunk kitűnő szobrot, de gyönge arkhitekturát és megfordítva, ugyanegy dolognál két talentumot kell igénybe venni. Azt is felhozzák, hogy a későbbi időkre is gondolni kell és ne foglaljunk el minden területet; Erzsébet királynéhoz legméltóbb a szobor, minden nagy kombinácziók nélkül és mauzóleumra emlékeztető részek nélkül.
A pályaművek némelyike csakugyan inkább alkalmas volna síremléknek, mauzóleumnak, mint dicsőítést jelentő szobornak. Egyik sajátsága a pályázatnak az is, hogy Erzsébet királynéban a művészek a szenvedő, mártír asszonyt látták, kit bánat ós töviskoszorú övez. A mindenkit megnyerő, a hódító szép királyné, kit a hetvenes években ismert és annyiszor látott a magyar főváros, helyet adott a fájdalmas aszszonynak.
A tervezetek legnagyobb része kupola vagy baldachin alá helyezi a királyné alakját. Ezzel is a tömegesebb hatásra törekednek és arra, hogy az emlékmű messziről észrevehető legyen, talán hogy messzire is hasson. A királyi palota új szárnya és a tervezett új miniszterelnöki palota közti részen a bástyafalat - okvetetlen lebontják, ha pedig lépcsőzet készül (a mi valószínűleg akkor is elkészül, ha ezen függelék nélkül kap megbízást valamelyik művészünk), akkor a sikló sem maradhat ott. Fölösleges is lesz. A bástyafal helyén magasan kiemelkedő kőépítményeket szintén kedvelik a tervezetek. Ezek körvonalai jól is hatnának abból a magasságból, de itt is nagyon megvigyázni való, hogy a távolból látható formák nemesek legyenek, s ha már annyira kimagaslanak, zavartalanul megértessék rendeltetésüket. Az aprólékos részletek itt a magasban és a távolságban elvesznek.
Általában sok oly eszme és gondolat keletkezett, mely a pályázat kihirdetésekor még szunnyadt, vagy nem vették figyelembe. Az új pályázat tehát fokozza az érdeklődést és az igényeket. Az első pályázat eredménye, hogy behatón tárja föl a nagy művészi feladatot.
Három pályaművet 10,000 koronával jutalmaztak meg. Egyet elismeréssel tüntettek ki, hetet pedig 3000 koronával megvásároltak.
ZALA György szobrász Bálint és Jámbor építészekkel együtt kapta a legtöbb szavazatot, s e szerint a sorrendben az első kitüntetést.
eo02vu1902.02.jpgA ZALA-BÁLINT-JÁMBOR hármasszövetség abból indult ki, hogy a csöndes életű Budavárban állítandó emlék kívül esik a fővárosi nagy közönség forgalmi körén. A hely tehát úgy használandó itt, hogy közelebb álljon a főváros igazi életéhez s az emlékmű látható legyen a pesti oldalról is. Egy modern akropolist gondoltak ki az építészek a lánczhid folytatásaként, az alagút hatalmas íve fölött, szoboralakokkal, emlékszerű lépcsőzettel, mely a pázsit és bokrok közt haladva, márvány - építmény keretében, a királyné szobrával nyer befejezést. A várfokon messze ellátszón emelkedik a két tornyú építkezés. A plasztikai megoldásnak sok a becses részlete. A királyné karcsú alakja oszlopok közt áll, egyszerű ruhában, életének legszebb idejében, a hetvenes évekből való arczkép után mintázva. Hermelin palástjából kibontakozva, minden dísz nélkül lép le a trónusról. Mintegy népe közé jön le. Arcza kifejezésével, keresetlen mozdulatával jóságát, szerető odaadását kívánja kifejezni a művész. Jobbról és balról majdnem oltárszerű fölépítésben, széles szerkezetben készült csoportok a nemzet hódolatát viszik a királyi asszony elé. E csoportokban jut kifejezésre a nemzet fájdalma, reménysége, szeretete ós büszkesége. Képviselik e csoportok az egész nemzetet, apraját-nagyját ós köztük : a nemzet művészeit, költőit, kiknek művészi eszménye lesz a nagy királyné alakja. Ezek az alakok nemzeti viseletökben tisztán magyar alakoknak vannak gondolva, realisztikusak, a nélkül azonban, hogy a monumentális mű keretéből kiesnének. Az emlék többi szobrászati dísze Zala művészi érzékével és klasszikái jelképes tartalommal, de mégis mint az építészeti rész kiegészítése szerepel. Megmintázásában épen ezért az arkhitekturához simul, annak körvonalait egészíti ki.
eo10vu1902.10.jpg STRÓBL Alajosé a második kitüntetett mű. Gerster Kálmán építész vele együtt szintén a hegyoldal beépítését tervezi, több szobrászati díszítéssel, mint Zaláék. Itt azonban maga a királyné szobra nem egyenesen az alagút fölött állna, mert a terv a siklót megmaradónak gondolván, a tulajdonképeni emléket arrább helyezi. A sikló felső nyilasa és az alagút torkolata fölötti helyet szemelte ki Stróbl oda fent a várban, alól pedig építési részekkel hat a szemre akképen, hogy megnyugtasson, a miért a szobor nem az alagút fölött állna, hanem lejebb. Stróbl a várfokon a királyi palota és a miniszterelnöki új palota közé oszlopos kupolát tervez, az alá a királyné álló alakját, a kit egy olajágat kináló géniusz készül onnan levezetni a nemzethez. A királyné azt a mozdulatot teszi, hogy leszáll a nép közé. E gondolat egyszersmind magyarázza a hegyoldal nagy lépcsős építkezését. A két alak márvány volna. Egyáltalában faragott munkával készülne az egész monumentum. Csak a kupola külseje lenne bronz. Már a belső homorodásában, a mennyezeten színes mozaik Erzsébet királyné apotheozisát hirdetné. A szobormű talapzatát és a hozzá vivő lépcső oldalait körűlvennék (tiz méteres magasságban) a tiroli márványból vésett domború képek, mind a királyné életét tüntetvén föl. Elől a koronázás 1867-ben a Mátyás-templomban, aztán a mint a királyné Szent István palástját javítja; családi kör Gödöllőn az egész királyi család tagjaival; egy másik faragott képen gödöllői szarvasvadászat, és egy magyar család, melynek a királyné alamizsnát osztogat; Deák koporsójára koszorút tesz. Ott lenne a görögországi achillejoni kastély, a királyné magánya. A szobrászat beszélne itt a rendelkezésére álló eszközökkel. A folytatás volna a hegyoldalon alávezető lépcsőzet, melynél a főrész az építésnek jutna. Ennek közepét egy szobrászati mű tenné változatossá, a fülkében elhelyezett gyászoló Hungária. Az alapzaton alól vizmedencze nyílik, melybe zuhatag omlik. A medencze szélét fölkapaszkodó vizi lovak foglalják el, s ez látványosságul szolgálna a lánczhid-térről nézve. A művész még az alagút párkányzatát is igénybe akarja venni. Ide tervezi egyik oldalra János vitézt, a mint a sárkányon megérkezik az operencziás tengerről; a másikra a bikával birkózó Toldi Miklóst. A tervezetnek domborművei közül a koronázás, és az ezredévi országgyűlés fogadása a királyi lakban így vázlatosan is művészi biztossággal készült dolgok.
eo13vu1902.13.jpgTELCS Ede pályaműve a harmadik. A művész a szobrot a Szent - György - térre szánta. A jelentékeny építészi rész Tőry Emil műve. A királyné alakja szabadon van hagyva, arkhitekturai környezetben. Négy oszlopból képzett építmény (pülon) emelkedik magasba, s ennek párkányán három géniusz tartja a koronát. Az oszlop alján nyugodtan ül a királyné, s fogadja a hódoló szeretetet. Jobbról, balról a királyné szobrától az emlékmű két szárnyában domborművileg látjuk kifejezve ezt a szeretetet, a mint tolong a királyné felé öreg, fiatal, szegény és gazdag, munkás, beteg és rokkant. A királynéhoz két oldalt legközelebb eső csoport alakjai erőteljesen előlépnek a falból, aztán pedig a csoport féldomborműben folytatódik mind a két oldalon. A szárnyakat obeliszkek díszítik s az ezeken keletkezett területekre a jótékony női erények magasztalását szánta Telcs Ede, az irgalmasság és a rabok fölszabadítása relief képét. Az emlékmű túlsó részén a mezők nem domborművekkel, hanem táblázatokkal töltetnének be melyek emlékszerű adatok, igék följegyzésére szolgálnának. Ezen a részen a közepet a nagy oszlopos pillon alatt egy baldachinszerű kiképzés alkotja, befogadására a «Mater dolorosa»- nak, a fájdalmas anyának. A fájdalmas Máriának nemcsak jelképes értelme volna ez, hanem alkalmassá válnék imahelyűl szolgálni a budavári körmenetre messze vidékről gyülekezőknek. Az egész mű lépcsős teraszon emelkedik. Az építészeti résznél az látszik mérvadónak, hogy inkább körvonalaival, mint részleteivel hasson, és hogy az idő viszontagságaival is szembe szálljon.
eo32e1p112.jpgFADRUSZ János szobra külön elismerésben részesült, s a bizottság külön javaslattal fog intézkedni, miután csak három díj volt kitűzve. Az emlékművet a téren helyezi el. Márványlépcsők fölött emelkedik a minden oldalán tágas bolthajtásban nyíló szép román stílű kupola, márvány oszlopokkal. Mozaik képekkel födött fal előtt, ékes trónon ül a Patrona Hungáriáé, Magyarország védasszonya, Szűz Mária. Jobbról, balról folyosó, s ezekben állnak a magyar szentek, Máriához legközelebb Szent Erzsébet, Boldog Margit. Ez a középső csoport a kupola alatt. Innen a körfalazat folyosóján jobbra a tróntól: Szent István és Szent Gellért; balra Szent László és Szent Imre. E külön csoportokat két-két angyal teszi teljessé, egyik állva, másik térdelve és virágokat hintve. így várják Erzsébet királyné megérkezését, szeretettel, megható ünnepélyességgel. A magyar királyné a lépcsőkön az Ég Királynéja trónjához ért, egy angyal kisérte idáig, a halál angyala. Erzsébet királyné a trón előtt visszafordul az angyalhoz, ós a fejéről levett töviskoszorút átadja a már letérdelt angyalnak. Költői gondolat. Vége a földi szenvedésnek, Erzsébet királyné a magyar szentek körébe tért. Az építészeti rész Korb és Gien c munkája. Fadrusz művét a közönség megilletődéssel szemléli a Műcsarnokban. A nemzetközi bírálat nem említi a szobor magyarságát. Ezt idegen nem is igen veszi észre.
eo33e1p113.jpgA megvásárolt művek közé tartozik DONÁTH Gyuláé. A tér közepén helyezi el a szobrot, félkörű építmény közt. Lépcsők vezetnek föl hozzá. A királyné egyszerű talapzaton ül, nemes nyugodtsággal, fejedelmi jelvények nélkül, bal karját a római stilű szék szélén nyugtatva ; ölében nyugtatott jobbjában legyezőt tart, a nőiesség szimbólumát. Ez az alak derűit, nyájas, a szeretett királyné, ki azokban a verőfényes időkben oly sokat élt köztünk. Szobrától különválva húzódik két oldalt a félkörű fal, két-két mozaiknak hagyott helyivel, melyek a királyné életéből mutatnak jeleneteket. A szobor két oldalán magasabban, mint a szobor, nyúlik föl egy-egy posztament, legtetején allegorikus alakkal, alább az egyiken a meghatott költő, a másikon lobogót tartó, lelkesülő magyar. A félkör két végén nagy gömbökön ismét egy-egy allegorikus alak.
eo40e1p120k1.jpgRINTEL Géza fiatal szobrász pályaművét is megvették. Lépcsős síkon emelkedik a monumentum, a vallásos fogadalmi oszlopokra emlékeztetőn. Középen fölmagasló részén legfelül Mária, mint Magyarország védasszonya; alább az oldal-oszlopok párkányán egy-egy angyal, kik a magyar koronát tisztelik. A középső építmény előtt kiszökellő talapzaton áll a királyné, a koronázási öltözetben. Két oldalt körfal, ezek végződésénél egy-egy sfinx, a sfinxek alatt hódoló alakok. A körfal belső hajlása két dombormű számára ad helyet. Ez a tervezet egyik oldala. A másikon a magas oszlopzat valóságos oltárrá alakúi. Ott nyugszik a keresztről levett Krisztus és ráborulva sír Mária. A körfal görbületébe itt is domborműveket kivan alkalmazni a művész.
eo39e1p119.jpgDAMKÓ József, fiatal szobrász legfőbb figyelmét Erzsébet királyné alakjára fordította. E művet is megvették. A királyné alakjának mintázása szépen sikerűit kupola alatt áll, jobb kezét áldólag terjeszti az alatta csoportosult alakokra, az öreg honvédra, a ki zászlóját hajtja meg előtte, az anyára, a ki gyermekével jött hozzá. Jobb és bal oldalon még két csoportot mintázott a művész, a hódoló népet ábrázolva. eo44e1p122.jpgAz emlékmű hátsó részén levő dombormű azt a jelenetet tüntetné föl, a mint Erzsébet királynő koszorút tesz Deák Ferencz ravatalára. Az emlékmű építészeti részét Villányi János építész és építőmester készítette.
Az öreg DUNAISZKY-val, ki az úttörő szobrászok közül való, hosszú hallgatás és mély elvonúltság után ezen a pályázaton találkozunk ismét. Az ifjabb nemzedék alig emlékezik reá. Pályázó művét megvették. Magas talapzaton. állva ábrázolja a királynét, fejedelmi díszben, fején koronával. A talapzat négy oldalán külön szoborművek a szeretetet, lelkesedést fejezik ki. A művész már 80 éves.
 
 
eo36e1p116.jpgMÁTRAI György pályaművét is megvételre érdemesítette a bírálat. A fiatal szobrász, kinek atyja Mátrai Lajos szobrász-tanár, Parisban tanúlt s a Műcsarnok kiállításain plasztikus szobrokkal keltett figyelmet.
 
eo16vu1902.16.jpg
Mátrai György kupolás épület
 
mély kapuzata alatt ülő szoborban mintázta a királyné alakját, sok művészi érzékkel. Az épület alsó része gömbölydeden veszi körül az emlékmüvet. Förk építész-tanár készítette a jelentékeny épületrészt.
 
 
RÓNA József is kupola alá helyezte a királyné álló alakját. A kupolát kígyózó oszlopok tartják. Magyaros díszöltözetében, fején diadémmal, nyugodtan áll a királyné, összefogott kezeiben legyezővel. Virágok, koszorúk, pálmaágak veszik körül a talapzat felső szegélyét.
Forrás: Vasárnapi Újság 1902. 8.sz. 121-123.p.
 

 

AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ

 
Nem ösmerünk újabb művészetünk történetében nagyobb szabású feladatot annál, a melyet az Erzsébet királyné-szobor bizottsága tűzött művészeinknek. A példátlanul népszerű nagy királyné emlékét megőrző mű kivántatott a budai Szent György-tér számára, de a tér kialakítását és a költségek nagyságát a pályázati hirdetmény tizenhárom pontja nem korlátozta, szabadságot adván e részben művészeinknek. Két esztendei munka után a múlt hónapban előttünk állottak a pályaművek, láttuk az alakító tehetségek sokféleségét, felfogásuk változatosságát s hallottuk a pályabiróság döntő szavát. Erős hitünk, hogy ez a pályázat, nem csak a magyar művészet mai állapotáról ad meglehetősen hű képet, hanem bizonyos tekintetben fordulópontot is jelent. A szobrászok és építészek olyan dolgokat tanultak most a saját és a versenytársaik művein, a melyekhez e pályázat híjján nem férkőzhettek volna. Olyan problémákat kellett itt megoldani, a melyek nem kínálkoznak mindennap, sőt nálunk eddig nem is kínálkoztak sohasem. Az afféle szegény országban, mint a mienk, nem jut pénz a nagyszabású monumentumokra. Innen van, hogy szobrászaink más téren tűnnek ki : vannak kitűnő képmás-szobrászaink, pompás kisplasztikusaink, nagyon jeles temető-szobrászaink. Nyilván azért, mert ezen a téren foglalkoztatták őket leginkább. És minden igazi művész önmagából, a munkaközben szerzett tapasztalatokból gyűjti legbecsesebb kincseit. Építészeinkkel is így áll a dolog. A bérház s nagyritkán egy középület íme a feladatok, a melyeket azonfelül még kötött kézzel, előirt formulák keretén belül kell megoldaniuk. Hiányzott tehát egyrészt a művészi szabadság, másrészt keservesen korlátozta őket a megrendelők pénzügyi állapota, szűkmarkúsága. S most, íme ugyan-ezeknek a szobrászoknak és ugyanezeknek az építészeknek feladták az Erzsébet-emlékmű nagyszerű témáját.
Az efféle feladatok alkalmával más, pénzben és művészetben gazdagabb országok is az első pályázatnál rendesen csak az architektonikus vagy plasztikai alapeszmét kapják. Nálunk is így történt. Ez jelentékeny eredmény, a mely után reménnyel tekinthetünk a második pályázat elé.
Kétségtelen, hogy a mi művészeinknek ily-féle feladatok megoldásánál nem csak a munka szokatlan nehézségeivel, de temérdek előítélettel is kell megküzdeniök. Az általános, banális felfogás ugyanis meg mindig ott tart, hogy egy emlékmű csak akkor igazi műremek, ha históriát mesél, cselekményt mutat, eposzt deklamál vagy lírai bókokat mond. Szóval többnyire azt kívánják az emlékmű tervezőjétől, hogy vésőjével és vonalzójával végezze el a történetíró, a drámaszerző, a verselő munkáját. Ez a felfogás idegenből szakadt hozzánk s még mindig nem tudtunk tőle szabadulni. Annyira erőt vett rajtunk a vérmérsékünkhöz éppen nem illő német felfogás, hogy ma is pedagógiai tanulságokat, axiómákat, bölcseleti, erkölcstani, történelmi, politikai tanításokat várunk egy képtől vagy szobortól. Pedig szobrászainknak és építőművészeinknek jó két év óta éppen ennek az ellenkezőjét szuggerálták. Lelkes tanácsadók a legkülönfélébb alapeszméket vetették fel: de ezek közt az alapeszmék közt alig volt egv plasztikai vagy architektonikus eszme. Többnyire a történetírás, a dráma, a politika köréből kerültek ki, de vésővel, kőmunkával meg nem csinálható ötletek voltak. Olyasmit követeltek a tervelőktől, mint ha valaki azt kívánná egy zenésztől, hogy adja elő tisztán és félreérthetetlenül a zene eszközeivel az aranybulla tartalmát vagy II. József jellemrajzát. Ez a művészeti eltévelyedés csak azzal a csodálatos szeretettel menthető, a mely Erzsébet királynét nálunk körülvette. A naiv buzgalom abban a hevületben, hogy valamely felséges monumentum tartsa fönn a nagy királyné emlékét, egészen művészietlen térre csapott át, a midőn művészeti problémát adott megoldásra. Azt minden plasztikus és architektonikus érzésű ember he fogja látni, hogy mihelyt élet- és jellemrajzot kivánnak, inkább íróhoz kell utasítani a keresőket, semmint szobrászhoz vagy építészhez. Ez volt az általánosan uralkodó felfogás egyik nagy tévedése.
A másik nagy tévedése az, hogy bár másfél millió korona áll rendelkezésre az emlék elkészítésére, a nagy közönség mégis intim jellegű műről álmodozott és csodálkozott, a midőn a kiállított pályatervek közt egész városrendezési megoldásokat pillantott meg. Ez a jelenség megvilágítja azt a távolságot, a mely a közönséget, a megrendelőt elválasztja a művésztől. Hogy is lehetett arra gondolni, hogy egy másfél milliós mű intim lehessen? Hisz ekkora összegért igazán csak monumentális jellegű művet lehet adni, ha csak nem akarunk barbár módon aranyat és drágaköveket pocsékolni.
A közvélemény, a melynek légkörében művészeink megalkották pályaműveiket, merőn művészietlen, nyárspolgárias volt. A pályázók legnagyobb részének dicséretére legyen mondva, hogy mégis sikerült maguktól távol tartaniok a historizáló, élőképes, didaktikus felfogás beavatkozását. Sokan bátran nekimentek a művészet legegyenesebb útjának, tekintet nélkül a bőven szolgáltatott alapeszmékre és irodalmi vagy politikai színezetű szuggesztiókra.
A tizennyolc beérkezett pályamű közül azokat mutatjuk itt be, a melyeket a pályabiróság díjjal vagy megvétellel tüntetett ki. Ezzel egyúttal csatlakozunk ennek az illetékes és kiváló munkát végzett fórumnak felfogásához s külön is kiemeljük, hogy közzétett verdiktje a maga nemében mesteri munka.
Elég e műveket futólag áttekintenünk, hogy meggyőződjünk a pályázat kiválóan architektonikus jellegéről. A vezérlő motívumot az építész kapta: a szobrász a maga művészetével inkább diszít, inkább kiegészít. A kitűzött összeg nagysága kényszerítő módon az építészt bízta meg a legfőbb alakítási munkával. Hatalmas architektúrát kellett teremteni, erős derekú fát, a melyet organikus, gazdag virággal diszít a szobrász keze. Semmi kétség, hogy ennél nagyobb összeget is lehet kőbe faragni, meg bronzba önteni, de nem alakulhat ki belőle egyéb, mint valamely forma-kháosz, szobor-raktár, múzeuma a legkülönfélébb alakoknak. Elrettentő például szolgálhat e részben a berlini Vilmos-emlékszobor, a melyen mintegy kétszáz életnagyságúnál nagyobb alakot halmozott össze a szobrász, a nélkül, hogy igazi művészi hatást tudott volna elérni.
Ezzel a felfogással szemben sokan azt hajtogatták, hogy a nagyszabású architektonikus megoldás, a hatalmas épülettagok halmozása, erős oszloprendek, széles szubstrukciók nem lehetnek összhangban azzal az intim képpel, a melyet a magyar nemzet képzelete a gyengéd és bájos királynőről alkotott. Nos, ezt nagyon jól tudták a pályázó művészek is. S ha az emlékmű kivitelére szánt összeg nem lett volna oly példátlanul nagy, bizonyára ennek az általános felfogásnak értelmében alkották volna meg terveiket. Ámde a pályázati hirdetmény több pontjából kiviláglik - - s olvastuk aztán temérdek hírlapi cikkben is, - hogy a műnek nagyszabásúnak, mindent felülmúlónak kell lennie; hallottuk százszor és ezerszer az ominózus másfél millió emlegetését, végül pedig tudtuk, hogy a szoborműnek a Szent György-térre kell kerülnie, egy architektonice kiképezetlen térre, a melynek homlokzatkulisszái közt egy intim jellegű emlékmű legkevésbhé sem érvényesülhet. Művészeinknek tehát szükségképen le kellett mondaniok arról, hogy tisztán plasztikai alakításban mutassák be a királyné alakját, le kellett mondaniok arról, hogy az emlékmű vezérmotivuma a királyné egyénisége legyen. A kőbe épített jellemrajz tehát elmaradt s helyét olv emlékmű-tervezetek foglalták el, a melyekből a magyar nemzet nagy hálája, nagy áldozatkészsége, nagy szeretete sugárzik s a melyek ezenfelül okmányai a mi művészetünk mai állapotának. Az Erzsébet-emlékműböl így lett egy Erzsébet királyné dicsőségét hirdető emlékmű. Az ilyesmi megesett már másutt is.
Megértjük tehát, hogy a nagyobb pályamunkák tervelöi ily körülmények közt a tér alakításán, ujjárendezésén kezdték munkájukat. Ha ily nagyszabású alkotás kívántatik, úgy annak uralkodnia kell azon a helyen, a hol áll. A Szent György-tér négyszögletes tér: három oldala épített művekkel van határolva, a negyedik azonban nyílt s a Pest felé néző meredek lejtőre vezet. E lejtő alatt van az alagút rusztika-ívezetű szája. Ettől délre van a tér legfontosabb közlekedési eszközének, a gőzsiklónak pályája.
Ilyen lévén a tér és környezete, a pályázók közül néhányan siettek a monumentális kiképzés céljaira a tér fokát és a lejtőt felhasználni.
A Bálint-Jámbor-Zala-féle terv az alagút felett nagy szubstrukciót épít, onnan jobbra-balra aláfalazott lépcsőkel vezet a tér fokáig, a melveket az oszloprendes emlékmű koronáz. Az utóbbinak tengelye egybeesik az alagút tengelyével. A Stróbl-Gerster-féle terv is összeköti az emlékművet az alagút szájával, a lejtő felső részét magasan aláfalazza és szintén a tér fokára állítja a gloriettes emlékművet, a melynek tengelye azonban nem esik egybe az alagút tengelyével. A Schickedanz-Herzog-féle terv oszloprendes csarnokot állít a tér fokának egész hosszában, magas szubstrukciókkal s görög templomot épít kiszökő szárnvként a Szent György-térre. Még néhány pálvázó hasonlóképen a tér fokára állítja művét.
Ezek a tervek oly sok életrevaló gondolatot rejtenek magukban, hogy most már körülbelül megoldottnak tekinthetjük a téralakítás kérdését. Ez a megoldás azonban - bármily fontos is még nem elégséges kritériuma az emlékmű művészi minőségének. Ha már a tér fokára kerül az emlékmű koronázó része, tehát az építészeti és szobrászati munka legjava, úgy döntő jelentőségű az a kérdés, hogy minő ennek a koronázó résznek a művészi kiképzése. Ennél a pontnál ugyancsak elütnek egymástól a pályázók. A Bálint-Jámbor-Zala-féle terv magas, tagolt talapzatra derékig felfalazott oszloprendet állít,a közepén két föléje nyúló pillérrel,a melyek egy félköralaprajzú oszloprendet foglalnak be. Egy-egy a pilléreknél magasabb obeliszk zárja le az oszlopsort. Az épület alkotó elemei nem simulnak a történeti stílusokhoz, hanem modernségre való törekvést mutatnak.
A Schickedanz-Herzog-féle pályaterv hasonlóképen oszloprenddel szegi be a tér fokát, az épület alkotó elemei görög stilűek.
A többi pályaterv nagyobbára kupolát vagy ívet mutat koronázó tag gyanánt. A Stróbl-Gerster-féle terv lépcsős terraszra gloriettet állít, görög oszlopokon nyugszik a kupola, a melynek külső sisakja recézetten áttört. A Fadrusz-Korb-Giergl-féle terv lépcsős terraszra állítja zömök román oszlopait, a melyek nagy román ívet tartanak, ennek hátsó kiképzése két modern ízű torony. A boltív mögött embermagasságnyi fal zárja le az emlékművet. A szabad oszlopokon nyugvó kupola még néhány terven tér viszsza: így a Damkó-Villányi-félén és a Füredi-Förk-félén, míg Mátrai és Förk pályaművén a renaissance-iv, oszlop és pillér áttört kupolát tart.
A többi pályakoszorús munka más ötlettel igyekszik a hatást összpontosítani. Rintel is, Donáth is, Telcs és Tőry is lépcsős terraszokat alakít, ezekre kerül magas talapzaton a királyné. Donáth még négy talapzatot emel, a melyek közül kettő-kettő fallal van összekapcsolva: a talapzatokra szoborművek kerülnek. A Telcs-Tőry-féle terven a talapzatra helyezett királyné mögött oszlopnyaláb emelkedik a magasba, három koronázó alakkal. Rintel tervén is oszlopnyalábok tartják a koronázó alakokat. Dunaiszky pályaterve nem veszi igénybe az építészetet, csak plasztikájával kíván hatni.
A tér-megoldás és a koronázó rész kiképzésén kívül még egy szempont kínálkozik a pályakoszorúzott művek összehasonlítására: az építészeti és a szobrászati rész összecsendülésének szempontja. Mondottuk, hogy Dunaiszky tervén csakis a plasztikának jut szerep, az egész mű, mint bírálói megjegyezték: "kőből van gondolva". A Schickedanz-Herzog-féle pályamű viszont elsősorban építészeti mű, a mely alig folvamodik a szobrászathoz. A többi terven a legkülönfélébb módon iparkodtak a művészek az építészetet a szobrászattal társítani. Ezek a törekvések leolvashatók a pályaműveknek e füzetben közölt reprodukcióiról. Az olvasó látni fogja, hogy a plasztikai mű nem mindenütt függ össze szervesen az építészeti művel, hogy a mintázó kezet olykor egészén más gondolatok vezették, mint az építő, szerkesztő kezet. Viszont néhány mű példát ad arra, hogy e két technikát össze lehet forrasztani s hogy akadt nálunk is szobrász, a ki úgy alkotta meg a mintázott alakokat, hogy azok mintegy kivirágzásai, organikus befejezései egy-egy építészeti tagnak. Ez fontos követelmény s ha hiányzik, tönkre teheti az egész mű egységét. A pályabiróság a díjak odaítélésénél kiváló figyelmet fordított erre az elemi követelményre, a mely egyszerűnek látszik, de felette nehéz probléma elé állítja a legkitűnőbb szobrászt is. Főkép nálunk, a hol a szobrászok és építészek csak nagyritkán találnak olyan alkalmat, hogy karöltve, harmonikusan, egymást segítve és kiegészítve oldjanak meg ily feladatokat. Ez a mostani Erzsébet-emlékmű-pályázat jó kiindulási pontokat adott, reméljük, hogy az építészek és szobrászok folytatni fogják a közös művészi munkálkodást.
Ha e részben sem konstatált a pályabiróság végleges eredményt, úgy ismét a feladat szokatlan voltára utalhatunk s remélhetjük, hogy az építészek és szobrászok e nagyszabású kísérletek révén még jobban átértik egymás munkáját, még jobban megtalálják technikáik érintkezési pontjait. A második vagy harmadik pályázat bizonyára a célnak s a modem művészetnek teljesen megfelelő művet ajándékoz Budapestnek.
LYKA KÁROLY
Forrás: Művészet, 1902. 2.sz. 105-110.p.

 

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBRA.
 
ÚJABB szobrászatunk rövid, de eseményekben gazdag történetében alig merült föl eddigelé mozzanat, mely az Erzsébet királyné emlékszobrára kitűzött pályázatnál fontosabb lett volna.
A közérdeklődés oly nagy mértékének, mint a minő nálunk e szoborügy iránt kezdettől fogva támadt, sem igen lehettünk eddigelé tanúi. A lázas érdeklődés, a melylyel a pályázat iránt mindenfelől viseltettek, sokban emlékeztet arra, a mely az olasz renesszánsz egyes nagy alkotásainak a létesítését kisérte. A míg azonban az utóbbiak mestereinek a föladatát nagyban megkönnyítette a minden ízében művészi lélektől áthatott kor, a melynek fegyelmezett és egyazon ízlésű közönsége tisztában volt azzal, hogy mit akar: addig a mi szoborügyünk iránt való páratlan érdeklődésnek a forrása első sorban a megörökítendő királyné iránt viseltetett rajongás volt s az, hogy emlékszoborra nálunk még nem igen gyűlt össze oly rengeteg pénz, mint ezúttal.
Miként ezt a külföld is elismeri, szobrászaink sorában nem egy van, a ki teremtő erő, jó ízlés és tehnikai készség tekintetében Európa java mestereivel versenyezhet. Ha monumentális téren, a melyen a szobrászat nálunk java erejét fejti ki, még sem tudnak oly eredményt elérni, mint a külföld jelesebb mesterei, ennek oka művészi életünk általános fejletlenségében rejlik. Hogy az egészséges művészi életnek nem a művészek a kizárólagos tényezői, azt szinte fölösleges bizonyítani. Művészi szellemtől áthatott közönség nélkül, a művészet egyes ágainak egymással harmóniában való szerves fejlődése nélkül sehol sem támadt eddigelé virágzó művészi élet. Első sorban ennek a két körülménynek a hiánya az,
 
a melynek hatása az Erzsébet-szobor pályázatára beküldött munkákban meglátszik.
Szobrászaink tisztában lévén közönségünk szellemével, akaratlanul is inkább alkotásaik külső hatására, mint ezek abszolút művészi értékére vetettek súlyt. A közfelfogásnak megfelelően, a mely nálunk sajnos, még a művészi élet terén irányt adó tényezők körében is a reá pazarolt anyag és fizikai fáradtság szerint becsüli meg a művészi alkotásokat, a beküldött szobortervezetek alig némi kivétellel már méreteikben is oly szertelenek, hogy az aránylag kicsiny térbe, a melynek díszítésére szánvák s a mely a király óhajától eltekintve is alkalmas az Erzsébet-szobor elhelyezésére, aligha lesznek harmonikusan beleilleszthetők. A zajos, nyugtalan hatás, a melyre a legtöbb tervezet mestere törekedett, azonkívül ellenkezik az emlékszerűség követelményeivel s annak az egyéniségével, a kit szobor képében megörökíteni akarunk. A mint az a nemzedék ismerte, a mely emlékének megörökítése kedvéért oly páratlan áldozatkészséget tanúsított, Erzsébet királyné életében is tőle telhetőleg kerülte a zajt. Csöndes, zárkózott, magában elmélyedt életet élt, a mely azonban távolról sem volt tartalmatlan s ha évek során át szakadatlan gyászban is telt el, nem is teljességgel vigasztalan.
Csak az önző nem talál vigasztalást ezen a földön, mondja egyik nagy írónk.
S a kik valamikor Erzsébet királynénk körébe juthattak, jól tudják, hogy nagy gyászában, mily vigasztaló hatással volt rá a szeretet, a melynek hálás magyar nemzete részéről minden zajos tüntetés nélkül is ezer meg ezer jele áradt feléje s a természet, a melynek szépségeibe költői lelkével egész odaadással tudott elmerülni.
Ismerve egyéniségét, szinte bántó anakronizmusoknak tűnnek föl a kőben, bronzban megörökített lármás tömegek,
a melyekkel szobortervezeteink zömének a mesterei márványalakját körülvették.
Az aránylag kicsiny térnek, a melynek díszéül szánták s a megörökítendő királyné egyéniségének, a szertelenségek, a melyek a pályázatra beküldött tervezetek zömét jellemezték, nem felelnek meg. S a kik minden művészi alkotásban első sorban a művészi igazságot keresik, azok a pályázat tanulságait magukévá téve, bizonyára tisztában vannak azzal, hogy mennél egyszerűbb lesz a szobormű, annál méltóbb lesz Erzsébet királyné emlékéhez.
Az egyszerűség jelszava, a melyet a művészi igazság kedvéért hangoztatunk, viszonyaink közepette ugyan aligha válik népszerűvé.
Ne feledjük azonban, hogy könnyebb dolog a nagy tömeget a bronzalakok sokaságával és ezek pazar építészeti keretével ideig-óráig elkápráztatni, mint egyszerű eszközökkel monumentális alakot adni olyan ideálnak, a mely egy egész nemzet képzeletét foglalkoztatja s a melynek maradandó becsű s csakis így méltó megörökítése kedvéért támadt az a nagy áldozatkészség, a melyet az emlékszoborra való adakozás közben az egész ország tanúsított. Bármily káprázatos ügyesség, nagy vonásokban figyelemre méltó lendület, helylyel-közzel szinte megható érzés nyilvánult az egyes tervezetek koncepcióiban, magának Erzsébet királynénknak az alakját, már kicsiny mérete miatt is, egy sem tüntette, illetve volt képes föltüntetni úgy, hogy a legjobb ízléssel fegyelmezett fantázia is tisztába jöhetne azzal, hogy a főalak nagyban való kivitele esetén mily hatással leszen. Gondoljunk csak vissza a közelmúltban lezajlott szoborpályázatokra. Mily lelkesen üdvözöltük nem egyszer a kicsiny tervezetek közül azt, a mely ezeken az első díjat nyerte és oly sokat igért. Most pedig, hogy nagyban megalkotva Budapest tereit diszíti, nem egy esetben azt tartanok kívánatosnak, hogy bár inkább nem is vállalkoztunk volna egyik-másik szobrunk fölállítására.
A lázas sietségen kívül, a melylyel elhunyt nagy kortársaink emlékét talán azért igyekezünk oly hirtelen megörökíteni, mintha korunk kishitűségének a hatása alatt attól tartanánk, hogy emlékük a következő nemzedék szívében elmosódik, az anyagi eszközök csekély volta is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy e szoborpályázatoknak napjainkban általános, de külföldön is vajmi ritkán helyesnek bizonyult módjával eddigelé a keserves tapasztalatok ellenére sem szakítottunk. Erzsébet királyné szobrára oly tekintélyes pénzösszeg gyűlt össze, hogy még azok is, a kik a szertelen koncepcióktól nem idegenkednek, épp e körülményben keresik az okát annak, hogy az első pályázat eredménynyel nem járt. Magában véve már az is nagy eredmény, hogy immár nagyobb számban akadtak nálunk műértők, a kik az emlékszobrokra szánt adományok célját nem abban keresik, hogy megfelelő anyagi értékű bronz- és kőalkotások létesítésére szolgáljanak. Épp most, a mikor erre kellő anyagi eszközökkel rendelkezünk, volna kívánatos, hogy mellőzve a hiú pompát s az ezt szolgáló szertelen koncepciókat, tisztán művészi célt kövessünk. E cél első sorban Erzsébet királynénk alakjának oly módon való megörökítése, hogy ebben egyaránt kifejezéshez jusson való egyénisége s az ideál, a melyet benne egész Magyarország tisztel. Ez bizonyára nehezebb s java mestereinkhez méltóbb művészi föladat, mint a királyné alakjának pusztán a külsőségekben hű s a több-kevesebb mellékalak közepette szintén csak dekoratív jellegű ábrázolása, a minél többre az első pályázatra beküldött tervezetek mesterei alig vitték. Hogy belső művészi érték, jellemzés és monumentális hatás tekintetében a tervezetek főalakja mit igér, azt már mintájának kicsiny méretei miatt sem lehetett az első tervezeteken
megítélni. Épp azért, ha igazán Erzsébet királyné emlékét s nem a nemzet áldozatkészségét, a mely ennek kedvéért támadt, akarjuk a szoborral méltóképen megörökíteni, a pályázatok eddigi rendszerével is szakítanunk kell. A nagy méretű minták, illetve a főalaknak beható kidolgozása, a melyet a tervezett szobor sikere így megkíván, jóval költségesebbé tenné ugyan az uj pályázatot, de éppen ez a körülmény tartaná vissza művészeinket az emlék céljával semmiképen sem összhangzó szertelen koncepcióktól s megnyugtatná azokat is, a kik illő kegyelettel azt vélik, hogy az emlékre szánt adományok más célra nem fordíthatók. A mi azonban a fő, ha drágább lesz a szobor művészi sikerét biztosító pályázat, az arhitektonikus szertelenségek, a melyek az első tervezetek zömén még a szobrászatiakat is fölülmúlták, így alighanem önmaguktól elesnének.
Hogy mily túlzásokba tévedtek ez utóbbiak tekintetében tervezeteink mesterei, annak semmi sem kiáltóbb bizonysága, mint az, hogy épp a legtöbb művészi tudással készült munkák inkább városszabályozási programmoknak tűnnek föl, mint emlékműtervezeteknek. Tagadhatatlan, hogy a várhegy oldalának építészeti kiképzése az egyik tervezeten merész koncepciójával, arányos tagozásával, újszerű, ízlésesen csoportosított diszítő és szerkezeti elemeivel megkapó. Rendeltetéséhez képest azonban a művészi erő és az anyag szertelen pazarlása itt úgy hat, mintha egy emléktábla márványba vésett egyszerű betűinek a sora végén a fölkiáltó jel drágakövekkel diszítve ragyogna. Azonkívül, hogy a hegyoldal belevonását az emlékműbe semmi sem okolja meg a sok pénzen kívül, bármily elegáns arhitekturával burkoljuk is be ezt, a művészet hatás tekintetében nem kelhet versenyre a természettel s a legszebb építészeti kiképzés sem fogja az igazán művészi lelkű embereket kárpótolni a bársonyos pázsitért és virágzó fákért, a melyeknek üde szinhatása már messziről annyival is inkább magával ragadja szívünket, mivel a várhegyet jórészt már köröskörül beépítették, hősök vérétől megszentelt, dicső múltról regélő s önmagukban véve is festői hatású ódon falait, elegáns, de szivünket hidegen hagyó arhitektonikus kiképzések kedvéért legszebb részükben agyonszabályozták.
Mindenképen örvendetes körülmény ugyan, hogy szobrászaink egyes építészekkel szövetkezve, ez utóbbiaknak nemcsak az övékhez méltó, de ennél talán még nagyobb szerepet biztosítottak az emlékmű tervezésénél. Ez a képzőművészet két jelentős ága egymáshoz való közeledésének oly fényes s művészi életünk egészséges fejlődése szempontjából véve megbecsülhetetlen bizonysága, a minőnek eddig nálunk, a hol pár évtized előtt még a paloták díszítésére szánt szobormunkákat is a külföldön rendelték meg, tanúi nem igen lehetünk. Az emlékmű szobrászati szertelenségeinek az enyhítése azonban természetszerűleg a túlságig vitt arhitektonikus kiképzés mellőzését is maga után vonja. Építészeink mindazonáltal így is jelentős föladathoz jutnak az emlékműnél, még pedig elsősorban a most még rendezetlen Szent György-tér szabályozásával, a melynek pontos megoldása az emlékmű kérdésétől el nem választható és első sorban megoldandó. Csak azután jön magának az emlékműnek a tervezete. A profán vásári célra nem szolgáló paloták övezetében, ezek arányaival s nem díszítésük stílusával harmonikus építészeti keretben, az anyagi pompa nélkül hivalkodó, minden szertelenségtől ment Erzsébet-szobor a Szent György-téren kitűnő helyhez jut, a melynek ünnepi csöndjében a nélkül is rátalál az, a kit szíve oda vonz, ha lármás hegyoldali arhitekturával nem is hívjuk föl rá messziről a figyelmet.
Íme ezek a tanulságok, a melyeket képzőművészetünk legutóbbi nagy eseményéből : az Erzsébet királyné szobrára kitűzött pályázat eredményéből levonhatunk.
E tanulságokhoz, felületes mérlegelésük esetén, a Magyar Iparművészetnek ugyan vajmi kevés a köze. A kik azonban ismerik törekvéseinket s tisztában vannak a műtörténeti igazsággal, hogy a képzőművészeti s ennek egyes ágai fejlődésétől függ az iparművészet sorsa, bizonyára nem fognak csodálkozni azon, hogy mint már eddig is nem egy, a grand Art körébe vágó kérdéssel, az Erzsébet királyné szobrára kitűzött pályázattal is behatóbban foglalkoztunk.
Törekvéseink, a melyekkel a mesteremberek és a közönség ízlésének az irányításával a hétköznapi életbe mindenfelé a művészi harmóniát óhajtjuk, csak úgy járhatnak maradandó sikerrel, ha ennek a harmóniának a keresésében ideális föladataival a képzőművészet jár elül.
D. K.
Forrás: Magyar Iparművészet 1902. 2.sz. 49-52.p.

 

 

A mappában található képek előnézete Első pályázat

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Give small-try parasites; reflexes life.

(eqakubu, 2019.06.13 10:41)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]Prednisone Online[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone</a> vfm.qqkg.erzsebetszobor.eoldal.hu.vik.ks http://mewkid.net/buy-prednisone/

Miranda Lambert Tour 2020

(Miranub, 2019.05.23 12:14)

Miranda Lambert is my favourite country singer. She is young, beautiful and charming woman in her 30s. Her strong voice takes me away from all issues of this world so I can enjoy my life and listen songs created by her mind. Now she is on a Roadside Bars & Pink Guitars Tour started in September of 2019 featuring Tenille Townes, Caylee Hammack and others. The concerts scheduled for this year, up to the end of November. Tickets are available for all men and women with different income. If you love contry music, then you must visit at least one Miranda's concert. All tour dates are available at the [url=https://mirandalambertconcertdates.com]mirandalambertconcertdates[/url]. Open the website and make yourself familiar with all Miranda Lambert concerts in 2019!

A precipitated soles, driven persuades contemplated.

(ikijazob, 2019.05.17 11:02)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]Buy Prednisone Online[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone Without A Prescription</a> udc.lish.erzsebetszobor.eoldal.hu.xyu.zw http://mewkid.net/buy-prednisone/