Szoborkeringő
A címet egy cikkben olvastam, ahol egy város szobrainak elhelezése, áthelyezése, visszahelyezése volt a téma. Erzsébet királyné szobrait is érte "megpóbáltatás" az elmúlt száz évben.
Az eddig bemutatott elpusztult, több esetben mégis előkerült és újra felállított szobrok között van egy-két érdekesebb történet.
Elsőként nézzük azt a szobrot, mely eredetileg a budai vár Habsburg termét díszítette.
A Habsburg-terem volt az épület dunai-frontjának legközepén, a kupola alatt. A két emelet belmagasságú terem Dunára néző oldalán három ajtó vezetett a teraszra, onnan pedig a Habsburg-lépcső a várkertbe.
Mennyezetfreskója Lotz Károly munkája, a Habsburg-ház dicsőségét hirdette. A márvány mellszobrok a palotai építőit, III. Károlyt, Mária Teréziát, Ferenc Józsefet és nejét, Erzsébet királynét ábrázolták, Sennyey Károly szobrászművész alkotásai.
A második világháborúban Budapest ostromakor a Várnegyed és a Budavári Palota szolgált a német katonák utolsó menedékeként. A palota ismét súlyosan megrongálódott, kupolája beszakadt, homlokzata felismerhetetlenné vált.
A kupola alatti Habsburg-terem is megsérült, a mennyezet egy része is beomlott, bár a nagyobbik része még láthatóan ép, de még 15 évvel az ostrom után is sértetlenül álltak benne Sennyey Károly márványszobrai és egy hatalmas hangverseny-zongora. Ennek ellenére, 1960 után elbontották ...
A szobor története itt nem ér véget…
Azt nem tudom, hogy hogyan került oda, de biztos nem véletlen, hogy a Korányi korház lett az új „otthona” a szobornak, hiszen az intézmény neve eredetileg Erzsébet Királyné Szanatórium volt.
1898 májusában megalakult a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatóriumi Egyesülete, amelynek elnöke Batthyány Lajos gróf, alelnöke pedig Korányi Frigyes volt. Ez a szervezet volt a tuberkolózis elleni küzdelem irányítója és a budakeszi szanatórium megtervezője és megvalósítója. Az egyesület vezetőit I. Ferenc József a Budavári Palotában fogadta, és megígérte, hogy a szanatórium alapítására telket adományoz az egyesületnek.
Az egyesület felkérte őfelségét, hogy a szanatóriumot feleségéről, Erzsébet királynéról nevezhessék el. A budakeszi határában lévő "kőfeji" telek elnyerése hosszabb folyamatot vett igénybe, de a siker nem maradt el és 1901 októberére a szanatórium elkészült, amelynek első igazgatója Kuthy Dezső lett.
Feltehetnénk a kérdést, hogy egy intézmény, amely a királyné nevet viseli miért nem állított fel névadójának „saját” emlékhelyet?
A szanatórium emlékszobráról képeslapot is adtak ki, ahol szép környezetben elhelyezve láthatjuk Erzsébet királyné egy másik emlékét.
Ez a szobor ma már nem a kórházban található, hanem talán meglepő helyen, a Mátyás-templomban láthatjuk viszont. Átkerülésének körülményeit nem ismerem.
Azonban azt Vér Eszter Virág írásából megtudhatjuk, hogy a kultusz szempontjából milyen kiemelkedő szerepe volt a Mátyás-templomnak.
A Mátyás-templom Erzsébethez kötődő gyűjteményét maga a királyné alapozta meg 1890 márciusában tett adományával. Ekkor került a templom tulajdonába a királyné esküvői ruhájából Habsburg családi hagyományként kialakított miseruhaegyüttes, továbbá esküvői koszorúja és egy másik miseruha is. Ez valószínűsíthetőleg azonos lehet azzal a darabbal, melyet a hagyomány szerint az ő hímzése díszített. "E becses ereklyetárgyakat" a loretói kápolnában állították ki. Nemes Antal apátplébános a királyné ezen cselekedetében természetesen a magyarok iránt érzett végtelen vonzalmát vélte felfedezni: "Jellemző, hogy Erzsébet királyné e koszorút és a menyasszonyi ruháját nem Bécsben helyeztette el, hanem Magyarországba küldötte és a budavári Nagyboldogasszonyról elnevezett templomnak adta örök emlékül. [...] Ha e koszorú beszélni tudna, elmondaná ékesen a szeretetet és odaadást, a melylyel Erzsébet királyné a magyar nemzet iránt viseltetett, de kifejezésre jut maga az adományozás ténye által is, midőn legdrágább emlékét Magyarországnak adta, hogy ezzel a koszoruval önmagát adta a nemzet emlékének." A templom másik fontos Erzsébet-ereklyéje, a királyné millenniumi hálaadó istentiszteleten viselt magyaros gyászöltözetéből készített gyászornátusa, melyet lányai a pozsonyi női kézimunkaegylettel hímeztettek ki, majd 1901 áprilisában a templomnak ajándékoztak. E miseruhák mindvégig fontos szerepet játszottak a megemlékezési szertartásokon: a misét celebráló pap a királyné tiszteletére ezek egyikét viselte, így biztosítva a szakrális összeköttetést is az elhunyt személyével." (Budapesti Negyed 2006.2.sz.)
Ha van további információja, képe erről a szoborkeringőről, kérem ossza meg velünk!
A mappában található képek előnézete Budapest-Korányi Kórház-Magyarország